A mĂşlt héten Hajni készĂ­tett egy kapros ordĂĄs sĂźtit.

MeglĂĄtva, emlékek tĂłdultak a fejembe: mikor a Fiam pici volt még a Kispesti piacra jĂĄrtam vĂĄsĂĄrolni.

Volt ott egy Néni, aki finomabbnĂĄl finomabb "tejkészĂ­tményeket" ĂĄrult. ÖsszebarĂĄtkoztunk ( milyen véletlen, ha-ha ), kis idĂľ mĂşlva az egyik juhtejbĂľl készĂźlt tĂşrĂłjĂĄt a FiamrĂłl nevezte el.

 A Fiam csĂśpp kisgyermek volt, nagyon édes, mindenki rajongott érte

( ma mĂĄr nagyon nagy, de most is sokan szeretik... ).

Nos, egyik alkalommal Õ lepett meg ordával. Különösen finom volt.

Lehet, hogy akkor ettem elĂľszĂśr (?) de azĂłta sem gyakran.

RitkĂĄn jutok hozzĂĄ, készĂ­teni meg nem készĂ­tek, mert, bĂĄr tudnék ugye a visszamaradt savĂłbĂłl, de az én mennyiségembĂľl, csak egy falatka lenne.

( A zsendicét majd ordĂĄt, a sajt készĂ­tés sorĂĄn keletkezett savĂłbĂłl, tovĂĄbbi savanyĂ­tĂĄs ĂştjĂĄn készĂ­tik. Sok savĂłbĂłl kevés orda, lehetne a szlogen, ennek a tĂşrĂłtĂłl lĂĄgyabb, édeskés finomsĂĄgnak. ) 

Ezek az élmények viszont, bekapcsoltĂĄk a "kreatĂ­vgombom" s arra késztettek, hogy olyan "tĂşrĂłszerĂťséget" készĂ­tsek, ami nem savanyĂş.

( Így gondolkodtam: 

- a tĂşrĂł savanyĂ­tott/aludt tejbĂľl készĂźl, tehĂĄt nekem nem az kell.

- ha sajtot készĂ­tek ecettel vagy citromlével, akkor teljesen Ăśsszeugrik a kicsapĂłdott ...